Termoplasztikus poliuretán (TPU) - Az uretánok voltak az első nagy elasztomerek, amelyeket termoplasztikus eljárásokkal lehet feldolgozni. A TPU-k nem rendelkeznek teljesen a hőállósággal és a kompresszió-beállított ellenállással a hőre keményedő poliuretánok esetében, de a legtöbb egyéb tulajdonság hasonló. A hőre lágyuló poliuretánok számos keménységi fokozaton érkeznek. Az elasztomerek közül az uretánok kiváló kopásállósággal rendelkeznek, az alacsony hőmérsékleti rugalmasság jó, az olajállóság kiváló, és az uretánok a legjobbak a teherbíró képességek között. Az adalékok javíthatják a méretek stabilitását és hőállóságát, csökkentsék a súrlódást, növelik a lángállóságot, a gomba ellenállóképességét és az időjárási viszonyokat. Az uretánok egy diizocianát és hosszú és rövid láncú poliéter, poliészter vagy kaprolakton-glikolok reakciótermékei. A poliéter típusok valamivel drágábbak, jobb hidrolitikus stabilitással és alacsony hőmérsékletű rugalmassággal rendelkeznek, mint a poliésztertípusok. A poliészter típusú mechanikai tulajdonságok azonban általában magasabbak. A kaprolaktonok jó kompromisszumot kínálnak az éter és az észter típus között.
A textiliparban már több mint 30 éve használják a hőre lágyuló poliuretán (TPU) szövetburkolat anyagát. A hőre lágyuló poliuretán első alkalmazása a PVC helyettesítése volt, ahol a PVC "megjelenése és érzése" értékes volt, de a PVC teljesítménye hiányzott olyan területeken, mint a flex tulajdonságok, a lágyító migráció, a kopásállóság, az alacsony hőmérsékleti tulajdonságok és a tisztíthatóság.
Használat: Lábbelik, csövek, sportszerek, vezetékek és kábelek alkalmazások, tömítések, film, tömlő, kerekek, bevonási alkalmazások stb.
